Magyar Wobblerfaragó Mesterek I. rész – Szabó Zoltán

Évek óta nem dobálok gyári wobblerrel, kicsit sznob felfogás, de ez van. 🙂 viszont a wobblerfaragó kollégák munkáit, ahogy a következő képen szereplő három remekművet is örömmel fogom csatába küldeni.

Ezek a csalik jól tükrözik azt, mikor valaki felér a wobblerfaragás csúcsára. Meseszép színátmenetek, elképesztően részletgazdag kidolgozás és ami a talán a legfontosabb: remek mozgás. Ja és persze egy extra kedvesség, a nevemre szólnak… 😉

Az alábbi kis apróság már két alkalommal is eltöltött egy-egy félórát a víz alatt. Első merülésével rögtön becsapott egy kisebb balint az új kedvenc csatornámból, de legnagyobb sajnálatomra egy balinkifli bemutatását követően lemaradt. Utána még megkergette egy kilós balinok alkotta, óvatos őnpár, a partra viszont ekkor sem hozott halat. Mégis ez a két akció bőven elég volt, hogy megbízzak benne, így legközelebb, a Szőke folyó habjaiban már őt fürdettem meg elsőként. Persze ez a balinvadászat is az idei legpechesebb hétvégén történt, azon a bizonyoson, amikor hajnalban kajakból kuttyogtatva elhibáztam 2 szép kapást, majd bekötve még kettőt, olyan igazi botot-vízbe csavarósokat, az éjszakai pergetés során pedig megint csak pár rávágásig, fröcskölős támadásig jutottam, szóval két hatalmas betlit véstem be képzeletbeli naplómba. Na de a lényeg, hogy a Tiszán is kaptam rá egy látványos kapást, egy ránduláson és az azt követő burványon kívül azonban ebből sem lett hal. De nem félek, sok pikkelyes fog még bosszankodni miatta.

Ahogy reményem szerint ugyancsak sok csuka (és néhány harcsa) “fogja” majd a fejét, hogy bedőlt az alábbi ugyancsak élethű keszeg-utánzatnak.

Elismerésre méltóan kreatív a forma, főleg ezzel a vékony háttal párosítva. A riszáló mozgás is ennek a vékonyított testnek a hozomány, tapasztalatom alapján egy jó kis csukamágnest köszönthettek benne.

És ki faragta őket? Becses nevén Szabó Zoltánnak hívják e wobblerfaragó mestert, akinek a gyönyörűséges fahalai e bejegyzés megírása közben arra inspiráltak, hogy elindítsak egy cikksorozatot, amiben megpróbálom összegyűjteni a magyar wobblerfaragó mestereket és természetesen remekműveiket.

Ezúton is köszönöm a csodás csalikat! Reszkethetnek a ragadozók! De mielőtt még elmennénk pecázni jöjjön a lényeg, a Mester bemutatkozása.

+ 1 műhelytitka 😉

Szabó Zoli 3

„ Azzal szeretném kezdeni, hogy kis korom óta pecázok, de nem voltam megszállott. Talán egy hónapban egyszer, ha eszembe jutott, hogy pecázni menjek… és ami a legfontosabb, hogy “ülő”pecás voltam, nem pergető.

Szóval történt egyszer, hogy elindultam a Sajóra szöcskét úsztatni, egy akkor kb. 40 éves üvegbottal. A mai napig megvan, bár már eléggé ütött-kopott. A szerelésem egy Tokoz orsó, 25-ös monofillal és egy parafából saját kezűleg faragott vízcsepp alakú úszó volt. A vízparton a sokadik úsztatás után dobni próbáltam egy hosszút, de nem sikerült, ezért elkezdtem kitekerni a szereléket. Már a kövezés fölött járt, amikor valami nagy az úszómra rabolt!!! Az öreg üvegbot, szinte karikába hajlott. Alig bírtam tartani… az orsó, meg mintha szabadonfutóra lett volna állítva, úgy adagolta a zsinórt. Aztán pár másodperc múlva kiköpte az a nagy valami. A szívem a torkomban dobogott. Én, aki eddig csak max. 10 centis sügereket vagy kárászokat fogtam, teljesen meg voltam rémülve. Otthon aztán, az úszó mindkét oldalára horgot rögzítettem, gondolván majd legközelebb… de soha többet nem történt meg újra.

Azt hiszem pár évig nem is pecáztam. Évekkel később kaptam a bátyustól egy gagyi, műanyag reklám-szettet, amiben volt 4db wobbler is. Ezek közül rögtön szemet szúrt egy 4 centis, neon zöld-fekete tigris mintájú minnow, az, ami később 5 perc alatt 3 db kilós domit hozott!! Nagyon élveztem vele horgászni, ám egy hónap múlva eltört! Azonnal hívtam a tesómat, hogy neki is van-e ilyen szettje? Szerencsére volt. Igen ám, de az ő csalija sehogy sem úszott, annyira tré volt, hogy nagyon. Ez nem hagyott nyugodni, így elhatároztam, hogy csinálok magamnak!!!!! Hozzá teszem az évek alatt kereső képességem lehetővé tette, hogy fenekező botokat, orsókat vehessek, de eme kaland megélése után, eladtam mindet, hogy beruházhassak egy pergető szerelésbe!

Tehát ott tartottam, hogy wobblert akarok faragni, de hogyan kezdjek hozzá!!!? Nagy keresgélés közepette, 2006-ban vagy 2008-ban találtam rá, a “Magyar Horgász” magazinra, amiben pont wobbler készítésről írtak, mai néven úgy fut, hogy “Wobblergyár, otthon”. Így kezdtem el a faragást…amit egyébként uszadék-fából kezdtem, majd később az abachi fánál maradtam. Ami a csalikat illeti, ez a kettő az, első faragásomból való. Az alsó jól mozog, süllőt fogtam vele, rögtön az első éjszakán.”

Szabó Zoli 1

„Ezek a második faragából valók… nem úsznak!” (Hungarianwobblers: a legjobbakkal is megesik :P)

Szabó Zoli 2

+ 1 Műhelytitok

„A műhelytitok, vagyis inkább az én tapasztalatom az az, hogy bár védelmet ad az impregnálás, mégis ronthat a wobbler mozgásán! Mert a fa nem biztos, hogy szimmetrikusan szívja be a lakkot.”

Érdekes gondolat, több wobblerfaragót ismerek, aki rögtön műgyantával vonja be a kifaragott testet. Főleg kisebb csaliknál én is csináltam már ilyet és valóban fürgébb mozgású csali lett a végeredmény.

Egyébként a Zoli által említett cikket én is a legjobb szakirodalmak egyikének tartom –> Wobblergyár, otthon

Reklámok

2 thoughts on “Magyar Wobblerfaragó Mesterek I. rész – Szabó Zoltán

  1. Visszajelzés: Álmomban sem… | Horgászvidék

  2. Visszajelzés: Magyar Wobblerfaragó Mesterek I. rész – Szabó Zoltán /* update | hungarianwobblers

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s