Magyar Wobblerfaragó Mesterek II. rész – Gombár Péter

Ha bárki azt gondolná, hogy hazánkban kevesen próbálkoznak wobbler készítéssel, az téved. Sőt, egyre több az olyan vállalkozó kedvű és egyben ügyes kézzel megáldott mester, akinek a csalijait bátran befogadná bármelyik nagy múlttal rendelkező, külföldi wobblerfaragó iskola. Példaként itt van mindjárt Gombár Péter. Ha csak a címlapfotót mutatnám meg nektek és azt mondanám, hogy ezt a csalit egy 80 éves JAPÁN mester faragta, elhinnétek? Naná. Hisz hibátlan darab.

Peti csalijait régóta ismerem. Több, bizonyos horgászberkekben már-már legendás darab is a nevéhez fűződik. Pontosabban a gpepp névhez, amit a csalijai viselnek.

 

12033454_910538382350321_710634226_n

De térjünk vissza a japán stílusjegyekre. Ott van elsőként a kopoltyú alól kibukkanó fekete aláfestés vagy ugyan ez a fej tetejénél. Vagy a tökéletes pikkelyminta.

A következő csalinál a wobbler formája az, ami Japánt idézi.

A hátán lévő tüll-minta meg… na ezt annyira jó ötletnek tartom, hogy ki is fogom próbálni. 😉

No de kérem, álljunk meg itt egy szóra. Kicsit túlzásba vittem a japán jelzőket, főleg, hogy egy magyar mester hazai halairól írok. Legyünk hát büszkék, hogy nálunk is ilyen remek csalik születnek és ismerjük el, hogy magyar nagyon-nagyon-nagyon leleményes nép. Tud szemet gyönyörködtető csalikat készíteni, fent a példa, de közben képes arra is, hogy a praktikumot előtérbe helyezve létrehozza az alábbi csalikat. Köztük a kis fekete legendát. A domolykók rémét.

Mert az esetek 90%-ban ez a fekete alapon sárga csíkos csali az, aminél nem lehet fogósabb színűt találni. Az, hogy az évek során a mérete, formája, alakja tökéletesre, pontosabban tökéletesen funkcionálisra csiszolódott, azt csak a domolykók sajnálhatják. 🙂 A maradék 10%-ra, mondjuk amikor zavaros a víz, arra meg ott van ez a szín. Ennyi.

Ha valaki nem hinné, nézze meg ezt:

Vagy ezt… mert tavi balint fogni, főleg ekkorát, már tényleg nem lehet mezei Thrillel 😛

…és, hogy még tovább fokozzam a katarzist, mielőtt rátérnék a lényegre, a Mester bemutatkozására, beletúrok a saját emléktáramba. Életem domolykóját gpepp békával fogtam ( a másik legendás típussal). Talán emlékszik valaki erre a csalira korábbi bejegyzéseimből. Ha nem, az sem baj, mert két számomra kapitális (49 cm és 53 cm) domolykónak biztosan emlékezetes élményt okoztam vele. Főleg a nagyobbiknak, akit most utólag nézve a képet kicsit le is pikkelyeztem. 😛

Ha egy kezdő domolykózó (életem első és második ipolyi domolykózásomon jöttek a fenti halak) kezében is ilyen hatásos fegyver tud lenni egy csali, az nem lehet a véletlen műve… Bocsi, most már abbahagyom az ömlengést, de ami jár az jár. Éljen soká a béka!

Szóval ott tartottam, hogy olvassátok szeretettel Peti wobblerfaragó mesterré válásának rövid történetét:

“A kicsit ronda “S” színkódú minnow az első wobbler, amit készítettem. Balsafa, kólásüveg terelőlap és körömlakkos festés.

2009 telén kezdtem el faragni, de csak azért, mert elszaladt akkoriban a dollár árfolyama és nem érte meg körforgó alkatrészeket rendelni. Olcsóbb volt a gyári Mepps. Igazából én körpöriket szerettem volna készíteni, de ha már az nem jött össze, jó lesz a wobblerkészítés is, gondoltam. Éppen akkor ment a Haldorádón a wobblerkészítés házilag sorozat, így az megadta a kezdeti lendületet. Szóval ennyi a rövid sztori. Semmi különösebb célom nem volt vele, csak úgy jött. Az első csalit őrzöm, hátha egyszer majd ezt is úgy fogják mutogatni, mint Rapala bácsi első csalijait. 🙂
A balsalapon a sok wobbler a kb. fél utáni kísérletezés eredményét mutatja. Spray-vel fújva, gyantázva.

Ezek között van az első, amivel halat is fogtam (jobb oldali oszlop, fentről a harmadik). Egy kb. 30 cm-es balinkölyök volt. Azt hiszem onnantól kattantam be és próbálom egyre szebbé és jobbá tenni a csalijaimat és a fogott halak igazolták is, hogy van létjogosultsága. Igazából betegség ez, de a jobbik fajtából 🙂 Bár azt hiszem ezt pont neked nem kell magyaráznom.”

(hungarianwobblers: Ismerem ezt a betegséget… hála Istennek 😉 )

Természetesen Petiből is sikerült kihúznom egy érdekes és megfontolandó gondolatot:

+ 1 Műhelytitok

“Akkor jöjjön egy áltudományos megállapítás:
Szerintem nem gond, ha egy wobblernél a test nem sikerül tökéletesen szimmetrikusra, sokkal fontosabb, hogy a súlyozás a hossztengelyhez képest pontosan egyenlően legyen elosztva a két oldalra és a lapkafészek egyenesen legyen bevágva. Ez szerintem sokkal jobban befolyásolja egy wobbler mozgását és stabilitását.”

(hungarianwobblers: Egyet értek!)

Búcsúzóul pedig csorgassátok a nyálatokat az alábbi pisztráng csordára. Vagy a tabletre amin épp nézitek….       Jó farigcsálást!

 

Reklámok

14 thoughts on “Magyar Wobblerfaragó Mesterek II. rész – Gombár Péter

      • Második alkalommal szólok hozzá bloghoz, elsőként egy Steveolson névre keresztelt mólós/papucsos srác blogján ejtettem pár mondatot, 3-4 éve.
        Viszont itt személyesen ismerem a cikk szerzőjét és főszereplőjét is, ezért újra meg kell szólalnom. Azt kell mondjam mindkettő mestere ennek a szakmának, és hatalmas megtiszteltetés, hogy mindkettőtől nem egy csali lapul a dobozaimban, sőt néha még eljönnek valam horgászni is. A cikkben szereplő csalik közül szinte mindegyikből van nekem is, és igazából nem egyszer mentett meg egy betliszagú napot valamelyik Gpepp csalim.
        Sok típus, egyedi formák/szinek és tuti mozgás. Na ezt mindegyik tudja, ami pl. gyári csalik között is nagy fegyvertény, pláne úgy, hogy nem egy csalimat nekem kellett behangolnom a vízparton, ahelyett, hogy pecáztam volna (…és bizony volt köztük nem egy rózsadombi árú japán csoda is…).
        Innen is kívánok sok-sok munkakedvet mindkettőjüknek, és remélem egy-két dobozt a kocsimban felejtenek majd a jövőben!
        Marcsó úrnak üzenem, hogy a cikkben szereplő domolykójának a szülei és nagyszülei is ott úszkálnak a fa alatt, idén is sokszor lemoziztam őket. Sajna nem volt a kezemben az X faktor, vagy csak hyper magas szerencsefaktorral rendelkező horgászoknak másznak ki a partra fényképezkedni.

        Legmélyebb tisztelettel: Joci

  1. Joci! először is köszi az elismerést! Másodsorban azokért a matuzsálemkorú domikért csak fel kellene jövőre menni az északi folyóra… idén sajnos egyszer sem gázoltam benne, pedig eddig ezen a folyón tényleg mindig mellettem volt a hyper magas szerencsefaktor is 😉

  2. Visszajelzés: Magyar Wobblerfaragó Mesterek V. rész – Szaniszló Zsolt | hungarianwobblers

  3. Visszajelzés: 2:0, avagy út a nyugdíjig | steveolsonhun

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s