Magyar Wobblerfaragó Mesterek III. rész – Huzsvai Krisztián

Bőrbogár. Talán ez az apró domicsali a soron következő Mester legismertebb csalija, aki nem más, mint Huzsvai Krisztián, a Blondriver Lures (röved Br lures) wobblerek megalkotója.

A fenti két csali a legutóbbi létszámbővítésekor került saját fahal-hadseregembe. Már az első bevetés is megvolt – bár nem vadvízen – egy szivárványos bánatára. A csali mozgását látva, biztosra veszem, hogy a lassan süllyedő apróságról jövőre domis képet is láthattok majd, de addig, be kell érnetek az alkotótól kapott alábbi fotóval. Remélem nekem is hasonló méretű domolykókkal kell majd megharcolnom… 🙂

Azt gondolom, ha egy wobblert kézbe veszünk és felismerjük, hogy ki festette, az pozitívum. Krisztiánnak is megvan az egyedi stílusa, aminek az alappillérét a tüllt idéző pikkelyminta adja. Természetesen tud és fest más design-t is, de nekem a BR lures-ról például elsőre mindig az alábbi stílus ugrik be.

Persze a pikkelyminta-festés másik népszerű iskoláját is ügyes kézzel alkalmazza, a saját stílusához alakítva.

Összefoglalva a rövid “műcsali-elemzésemet”, a Blondriver Lures wobblerek igényes, jól mozgó, szép és nem utolsó sorban fogós csalik, ezt nagyon sokan megerősíthetik! De, hogy hogyan születhettek meg, azt már Krisztián mondja el nektek:

“Körülbelül 10 éve kezdtem pergetni, amikor az őszi-téli időszakban keszegfélét már nem igazán lehetett fogni. Egy kölcsön körforgóval fogtam néhány domolykót, s akkor ejtett rabul a műcsalis horgászat. Az elején rendes pergetőbotom sem volt, a versenyzésre használt match és feeder botjaimmal dobáltam, domizásra alkalmas pár centis wobblereket pedig alig tudtunk beszerezni akkoriban. Épp ezért és a „japán fahal” cikk hatására készítettem az első saját wobblert.”

(hungarianwobblers: az elsőről sajnos nincs képe Krisztiánnak, de a fentiekhez nagyon hasonló wobblert képzeljetek el, csúnya kinézettel… bocsi, csak a Mestert idézem 😛  )

“Az első a mostani G4-es típusomra hasonlított, balsafát valahonnan rendeltem, de minden mást, lapkát, drótozást az otthon talált dogokból készítettem hozzá. Csúnya volt, igénytelen, kézzel inkább összekenve mint festve, a súlyozást a hasára ragasztottam kívülről, mert menet közben derült ki, hogy elfelejtettem a test belsejében elhelyezni…viszont amikor először kipróbáltam, azonnal fogtam vele pár domolykót. Óriási lökés volt, nekiestem és csináltam még néhány darabot, persze néha többet kellett kidobnom, mint ahány végül sikerült. A szükséges anyagokat nagyon nehéz volt beszerezni, az interneten sem volt még annyi információ ebben a témában, mint most. Sok mindennel próbálkoztam, faragtam balsa, abachi, nyár, hárs, fűz és uszadékfából, öntöttem műgyantából, habból, még egy másolómarót is összehoztunk, de aztán visszatértem a kézzel faragáshoz. A mai napig ezt a részét szeretem a legjobban, amikor a deszkából halacska lesz a kezemben. Ahogy teltek a wobblerkészítéssel töltött évek, egyre többféle hal vesztett rajta a wobblereimen a bodorkától a harcsáig. Az elején sokszor szinte véletlenül sikerült egy-egy új formát vagy típust összehozni, aztán kezdett az ész nélküli fűrészelés-faragás is kicsit tudatosabbá válni, kezdtem gondolkodni is mielőtt egy-egy új csalit kiötlöttem, egyre több forma és méret alakult ki, így most már nem csak domis csalijaim vannak, a 2,5cm-es bogaraktól a 40gr-os jerkbait-ig több mint 15 különböző típust készítek.

Ha egymás mellé tenném az első csalimat (ami hiába volt ronda, mégis fogós volt) a maiakkal, azt kell mondjam nagyon sokat tanultam, és nagyon hosszú utat jártam be. Rengeteget hibáztam, megszámolni nem tudnám hány fahalam végezte a kukában, hányféle alapanyagot, módszert próbáltam ki, és a mai napig is minden újabb adag elkészített csalival tanulok valamit, de biztos vagyok benne, hogy még nem értem a végére, még van hová fejlődnöm és sok tervem van amiket szeretnék megvalósítani.”

(hungarianwobblers: a Japán FaHal című cikk motivációs hatásával teljes mértékben egyet értek, akit érdekel –> itt <– megtalálja.

+ 1 Műhelytitok

“Műhelytitok? Nálam nem nagyon van ilyen, amit nagyon fontosnak tartok, az az, hogy mindig jegyzetelek, a bevált típusokhoz komplett „receptjeim” vannak, mindenhez sablont készítek, feljegyzem a súlyozás helyét, méretét és minden olyan lényeges adatot, ami ahhoz szükséges, hogy ha eredményes egy csali akkor azt újra el tudjam készíteni.”

(hungarianwobblers: én itt főleg az ólmozás helyének megjegyzésére hívnám fel a figyelmet, mert a formát még szemre csak-csak leutánozza az ember, de az ólmozást… például nincs annál bosszantóbb, ha egy vertikális csali (aminek elég kritikus a súlyozása) odaveszik, a fejünkben tárolt ólmozási kisokossal együtt…)

A III. részt sem fejezhetem be, pár sikeres típus bemutatásával. Aki pedig még több BR lures csalira kíváncsi (vagy a csalikkal fogott halakra), a jobb oldalon látható Blogajánlóban rákattinthat Krisztián blogjára is.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s