Magyar Wobblerfaragó Mesterek IV. rész – Facskó Tamás

Bizonyára sokak számára ismerős szó a wobblermánia. És most nem a csaligyűjtő vagy fahalfaragó mániát jelentő fogalomra, hanem a blogra gondolok. A blogra Facskó Tamás, az alufóliás wobblerek Mestere tollából. Ugyanis Tomit egyszerűen nem lehet kihagyni ebből a sorozatból, mert olyan ötleteket képes megvalósítani, amiktől bárkinek tátva marad a szája. Aki nem hiszi, járjon utána… csak a végén majd csukja be a száját. 😉

Korábban már írtam, hogy minden wobbler-készítőnek van egy saját stílusa, amiről könnyen felismerhetjük a munkáit. Tomi halait se lehet összekeverni más wobblerekkel. Hihetetlen profi és egyedi módon használja az alufóliát, de nem ám a wobbler-készítők életét sokszor megkönnyítő öntapadós verziót. Aki próbált már ezzel az anyaggal dolgozni, az tudja, hogy nagyon-nagyon-nagy odafigyelést és ügyességet igényel.

Innováció. Nem véletlen dobtam ide ezt a divatos kifejezést. A fenti képen nem egy átlagos wobbler látható, mint ahogy a következőn sem azok lesznek. Mesterünk szinte folyamatosan újabb és újabb ötletekkel rukkol elő, munkásságát már csak ezért is érdemes követni. Például a lenti dupla terelőlapos megoldást mástól még sosem láttam.

Az ötletes és szép wobbler viszont csak egy dísztárgy. Az ötletes, szép és fogós csali az, amire minden wobblerkészítő vágyik. Hogy Tomi csalijai ötletesek, azt nem lehet megkérdőjelezni. Hogy szépek-e, azt döntse el mindenki maga, valószínűleg a nagy többségnek tetszeni fognak. És hogy ezek a wobblerek valóban fogósak, arra számtalan gyönyörű wobblerevő hal a bizonyíték. De, hogy ügyes kezekben miért fogósabbak a legtöbb esetben a hand made csalik, mint gyári társaik, az Tomi bemutatkozásából kiderül:

„Én amióta az eszemet tudom horgászom, tényleg nem tudok olyan időszakra visszaemlékezni az életemből, amikor a nyárról ne a dunai peca jusson eszembe. A pergetést kb. 12 éves korom óta űzöm, és az első szezontól a kedvencemmé vált, egyben beleszerettem a wobblerekbe is. Édesapámtól megörököltem egy kezdő csomagot, miután ő a horgászatot holmi vadászatra lecserélte…
Van valami különös, leírhatatlan érzés számomra abban, ahogy először a meglátom a megakasztott halat wobblerrel a szájában…

Én és a wobblerkészítés.

Az első, vagy talán inkább nulladik wobblerem elég korán elkészítettem, de nem úszott rendesen, kitört oldalra. Viszont volt rá kapásom! Na, azzal végem volt, viszont megfelelő információk és anyagok hiányában, felhagytam a dologgal egy jó időre. A fordulópont 2009 környékén következett be, itt-ott megjelent egy-egy cikk a témában, és ahogy az internet is egyre bővült, lassan elegendő információt tudtam összeszedni, hogy elkészítsem az első csalijaim. A dolog másik mozgatórugója a pénzhiány volt. Nem tudtam megvenni a drága gyári csalikat.

(Mostanra már ott tartok, hogy olcsóbb lenne a gyári, annyi mindent vásárolgatok alapanyagként.) Az első időszakról nem tudok képekkel szolgálni, mert nem volt még fényképezőm. Viszont valami csoda folytán az első (az említett nulladik), parafadugóból faragott csalim egy darabja megmaradt, amit pont nemrég restauráltam. Ennyit a múltról.”

“Kérted, hogy küldjek pár kedvenc csalimról képet. Ez nehéz dolog, mert rengeteget kísérletezek, és állandóan új csalikon agyalok, tehát amit most jobbnak gondolok, később még kispadra kerülhet. Persze az évek során lett pár darab, ami igazán bevált. Ha ki kellene egyet emelnem, akkor a Laposfarkú lenne az.”

Ez süllőre nagyon működik, és ami miatt kiemeltem az az, hogy eléggé változó viszonyok között is. Aztán érdekességként megemlíteném a távdobó balinos kis minnow csalim pl. Tavasszal, nyár elején tarol, ősszel hallgat. A wobblerek nagy részét bizonyos szituációkhoz készítem. És itt domborodik ki a saját magunk számára készített wobbler előnye a vásároltakéhoz képest: pont akkor, pont oda, pont olyat. Ezt gyárival nem tudod megcsinálni, de legalábbis nem olyan tökéletesen.

(hungarianwobblers: ez az a gondolat, amit fentebb említette és amivel teljes mértékben egyet tudok érteni. A kísérletező wobblerfaragó előbb utóbb elég tapasztalatot gyűjt ahhoz, hogy ezt meg tudja valósítani. Addig viszont gyakorlás és kitartás szükséges. Végül pedig jöjjön egy mondat Tomi emailjéből, amit mindenképpen benne kellett hagynom a cikkben… dagadjon az én májam is, hehe 😛

“A fogásokról csatoltam pár képet. Sajnos nem vagyok akkora fotóművész, mint sok blogger, köztük te is. „

+ 1 Műhelytitok

“Kis műhelytitok, szinte minden wobblerem fóliázom. Nem az öntapadóst használom, hanem különböző alufóliákat. Egy nagyon erős, de könnyű héj szerkezetet ad a csalinak, és külön impregnálni sem kell.”

hungarianwobblers:  

———————————————————————————————————- The End —————————————————————————————————————-

Húúúú, mégse! Nincs búcsú wobbleres fotók nélkül, amiket egyébként (a cikkben szereplő összes képpel együtt) Tomi készített. 🙂

Reklámok

2 thoughts on “Magyar Wobblerfaragó Mesterek IV. rész – Facskó Tamás

  1. Üdv.! Nagyon tetszik a negyedik képen látható csali!Van rá esély,hogy valamilyen módon hozzájussak egy ilyen remekműhöz?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s