Magyar Wobblerfaragó Mesterek VII. rész – Horváth Ferenc

“ezek a kézimunkás woblereid nagyon jók. írjál róluk egy cikket, vagy valamit.” – hangzott az ötletadó mondat.
hw: Hmmm. A valami az jobb lenne, legyen mondjuk egy…. egy interjú, vágatlanul…

Köszöntöm Horváth “Steveolson” Ferenc wobblerfaragó mestert, bloggert, teszt- és celebhorgászt 😛 virtuális műhelyében.

 hw: Cső Feri. Sokat kézimunkázol mostanában?

HF: Persze minden nap! 😀 Komolyra fordítva a szót, egyelőre a wobblerkészítés nekem kiegészítő hobbi a horgászat mellett. Leginkább a téli időszakban művelem, amikor a rövid nappalok miatt a heti 5-6 peca lecsökken arra a hétvégi egyre, ha éppen nem fagy be a Balaton.
Ilyenkor heti 3-4 este, néha hajnalban is elkészítek néhány munkafázist. Hétvégén akár 4-5 órát is foglalkozok vele.

hw: Első csalid története mindenképpen kell! Mikor, miért, stb..

HF: Nem biztos, hogy rövid lesz! 😉 

Nem sokkal később, hogy a Pecavilág fórum tagja lettem elkezdtem fórumtagoktól kapott (lejmolt 😀 ) kézi készítésű csalikkal is pecázni. Többször megfogalmazódott bennem, hogy neki kellene állni a dolognak. Aztán egyszer Szano barátomtól kaptam egy csomagot, ami abachi fát, öntapadós fóliát és néhány kiegészítőt tartalmazott. Valahogy akkor még nem álltam neki a dolognak. Aztán két évvel ezelőtt az egyik fórumtárs előállt egy csalicsere játék ötletével, amiről a blogomon írtam is. Amúgy először erre sem akartam jelentkezni nulla tudással, de aztán Gombár Peti írt egy olyan kommentet, hogy nem hagyhattam ki. Itt indultam el a lejtőn!

Az első csalim Szano féle abachi fából faragtam. Nyersen még ki is nézett valahogy, a kész csalit inkább hanyagoljuk! 😀

hw: Legkedvesebb saját csalis fogás?

HF: Ez nagyon nehéz kérdés, mert néhány jó halat már sikerült elcsípni saját készítésű wobblerekkel. Legyen az első hal, amit sajáttal fogtam, ami érdekes módon nem balatoni hal, hanem egy domolykó.

hw: És fogas? ( áááá agyfasz bocs… )

Fogas is van nem is kevés és nem is rosszak. Még az első évben készítettem küszívásra süllőre, balinra egy vékony, felúszó wobblert, aminek a fóliás továbbfejlesztett változata a borítóképen látható. Több 2-3 kiló közötti balint és parti viszonylatban már komolynak mondható süllőket is adott.

hw: Melyik csalidra vagy a legbüszkébb?

HF: Talán a dupla proppbaitemre. Prop jellegű csalit itthon a tudtommal előtte Facskó Tomi készített egyedül. Dupla proppból, ha minden igaz, ez volt az első kézi készítésű itthon. Az első pecák egyikén fogtam vele kajakból szakadó esőben egy gyönyörű csapósügeret, ami a kedvenc halam és egy ideje felszíni csalikkal is csipkedek közülük. Ez volt az első olyan csali, amiből többen is akartak vásárolni, de egyenlőre csak magamnak és barátoknak készítek csalikat.

 

hw: De miééért? ( Na jó, tudom szar, de ezt a “viccet” még sosem lőttem el…és nem is fogom)

HF: Felszíni peca saját készítésű csalival és egy hazai viszonylatban komoly sügér. Mit miért? 😛

hw: Van valami ismertető jegyed?
HF: Randa szakállas antiszociális ember vagyok Savage Gear ruhában. 😀

hw: 😀 😀 😀 Akkor újra megkérdezem, szerinted mi az ismertető jegye a csalijaidnak?
HF: Őszintén szólva nem tudom. Nem te mondtad, hogy már kialakult a stílusom? 😛

hw: Valóban ezt mondtam. Korai wobblereidre a “zombi” szem, hasig lefújt élénk színek jellemezték. Ez az erős színhasználat most is jelen van, de már látszik az az egy év, formákban és legfőképpen tudatosságban…. de térjünk vissza a műhelyedbe. Ha választanod kellene melyikkel egyeznél ki inkább. Saját proppos csuka vagy egy 35 centis sügér , mondjuk kanibállal…. és miért a csuka?:D

HF: Saját készítésű proppbait + csuka! Mit miért?

hw: “De” miért?

HF: Mert a csuka nem a sügér a proppbait meg nem cannibal! 😉

hw: Ki a wobblerfarago példaképed és kérlek ne engem mondj… 😛

HF: Na ez nagyon nehéz kérdés, de megpróbálom felsorolni. Az első két emberrel pedig már réges-régen kész kellene lenni a riportnak. Nem is tudom mit keresek én itt? Ja hogy ez egy poén? De miért?  (hw comment: figyelitek végre jól használta, csak sajnos először és utoljára…)

A példaképek és nem feltétlen csak wobblerkészítésben: Sándor Fefe Ferenc, Göcző Skill Bálint, Gombár Gpepp Péter, Facskó Wobblermania Tamás és van még valaki, de azt mondta ne őt mondjam! 😛 Tényleg magaddal nem készítesz interjút? 😀

A legtöbb segítséget Gombár Gpepp Petitől kaptam, amit köszönök neki itt is!

hw:Kedvenc wobblerfaragos szakirodalmad? Linket várok, ha papír alapú, akkor sceneld be kérlek!

HF: Nem is lehet kérdés!

http://pecavilag.hu/index.php/40-irasok/domolykozas/66-domizzunk-pergetbottal

http://pecavilag.hu/index.php/40-irasok/domolykozas/72-domizzunk-pergetbottal-2

+ 1 műhelytitok, ez nem maradhat ki –> hw: Valami tippet, trükköt mondj kérlek.

HF: A rengeteg önzetlen barát és hogy szívvel csinálom. A legnagyobb élmény talán nem is a saját csalis fogás, hanem amikor egy barát, példakép halat fog az általam készített csalikkal.

Egy kérdésem lehet a végére?

hw: Persze! Bár műhelytitkot nem mondtál.. 😉

HF: Az alábbi csalik közül az egyiket két másik társával neked postáztam. Mekkora volt a fűtőértékük? 😛 És miéééééért? 😀

hw: öööööö, elég jól ég a balsa-lakk kombó. 😉  –   (Ha valaki nem ismerné, a történet röviden így szól… a tavaly meghirdetett “Legyél Te is horgászblogger” pályázatra Feri is felajánlott 3 db szuper hand made csalit. Mivel elég erősen és gyakran célozgattam rá, hogy nekem is küldhetne, megszánt. A nyeremény csalik mellé becsempészett a csomagba még egy adag ugyan olyan csalit. A csomag megérkeztével, mint rossz gyerek téptem fel a dobozkát és csodáltam a nyeremény csalikat. Persze fogalmam nem volt, hogy a doboz alján nekem is lapul valami, így azzal a lendülettel bedobtam a kazánba a papírcsomagolást. Teltek a napok – Steve közben magában morfondírozott, hogy miért nem jelzek vissza a csalijaira, köszönömöt, egy kritikát, bááármit – míg én édes tudatlansággal továbbra is célozgattam, a csalisdobozomban lévő, SteveOlureS csalik számára kialakított rengeteg üres helyre… Végül Steve nem bírta tovább és rákérdezett, hogy nem elég a 3 db csali vagy nem tetszenek talán. Ne tudjátok meg, mit össze nem kerestem a dobozt, mire leesett a csúf igazság… azóta nem tudom lemosni magamról, hogy a hideg téli estéken hand made csalikkal fűtök…)   –  és nem “és miéért”, hanem “de miééért?” 😉

hw: Még egy kérdés, mert nem lenne ildomos az én sztorimmal befejezni ezt a bejegyzést. A logódat én rajzoltam, ezért tudom mit ábrázol, de rajtam kívül valószínűleg csak a PV tagok ( www.pecavilag.hu ) ismerik a hattérsztorit. Megosztanád a többi olvasóval is? (Avagy a papucs eredete) 🙂

HF: Joci barátom találta ki annak idején. Sajnos a pontos idézet nincs meg, mert elveszett az a hozzászólás az internet bugyraiban. Az első Pecavilág találkozóm utolsó napján fogtam egy igazán impozáns domolykót. Akkor írta Joci hozzászólásként, hogy ez már nem az a Steve aki gépágyúval a fején papuccsal a lábán a mólók kövén rohangál. Pedig esküszöm az életben nem pergettem papucsban előtte! Azóta használtam néhány alkalommal papucsot kajakos pecánál. Szóval ez a papucs dolog is rám ragadt.

Aztán a következő találkozóra kaptam is a srácoktól egy papucsot…

hw(röhög miközben a bejegyzés utolsó sorait írja): Az olvasók nevében is köszönöm! Pár képpel búcsúzok, búcsúzunk!

 

 

Reklámok

4 hozzászólás

  1. Király! 😀
    Steve volt az első, akinek a wobblerei az “orrom előtt” nyerték el a mostani alakjukat (azaz a FB-on figyeltem a feltöltött képeket). Kb ugyanaz, mint a légykötés, rengeteg gyakorlással és megfelelően elborult elmével nagyon sokat lehet fejlődni benne. Nagyon becsülöm a wobblerfaragókat, azokat pedig kiváltképp, akik a megfelelő szerénységgel állnak a dologhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s