Fehér Boga Pál: Évzáró csukaparádé

Szilveszteri horgászatomon, ami egyben a botavató pecám is volt, egy rejtélyes bányatórendszer felé vettem az irányt. Nem egy könnyű víz. Helyenként a mélységek a tíz métert is átlépik és rengeteg különféle haltartó hely van.
Miután leértünk, barátom meg is fogta az első csukát. Reménykedtünk, hogy nem csak véletlen volt, és tényleg eszik a csuka. Az ezt követő egy óra haltalanság, orkán erejű szél, valamint a kifele tartó betliző sporttársak ezt a reményt hamar szertefoszlatták. Ekkorra már kettő tavat végigpergettünk. A harmadik tó egyik sarka felé indultam, ahol tükörvíz volt, mivel az óriási szél erről az oldalról fújt. Barátom utánam szólt, hogy hagyjam, tiszta hínár az egész. Ekkor végigsöpört a fejemen egy gondolat. Nem, lehetetlen. Ilyenkor biztosan nincs a hínárban a hal, hisz majdhogynem fagy. Aztán némán elindultam. A kapcsomban már egy vas csüngött. Aki ismer, tudja, hogy utálom. Csak akkor rakom fel, ha már nem tudom mit csináljak. Aztán dobtam az elsőt a helyen, ahová az ösztöneim vezettek. A kezembe már beleállt, hogy dobás után hagyom süllyedni a műcsalit. Hirtelen eszembe jutott, amit a barátom mondott. Én hülye. A hínár kellős közepéről kellett feltépnem a kanalamat. A következő dobásnál már a felső vízréteget pásztáztam, a hínár fölött. Micsoda hülyeség.. gondoltam magamban, mire éreztem egy nagyon rég várt ütést. Már hónapok óta nem fogtam csukát. Mindent meg szerettem volna tenni, hogy ne csuka nélkül zárjam az évet. Letagadhatatlanul csuka volt. Igen. Aztán lassítottam a tempón. Több se kellet, az új csukás pálca, a 20-60g dobósúlyú Black Savage hibátlan módon jelezte, hogy akció van. Következő pillanatokban tapasztalhattam, hogy fárasztás közben mire képes az új bot. Barátom épp jókor ideért és szákolt. Végre! Leírhatatlan boldogságot éreztem.

 

Egyből jött is az újabb. Igen! Megvan a mai nap receptje.

Lassú vezetés közben gyönyörűen feltérképeztem a placcot. Tökéletesen tudtam, hol, milyen magasan van a hínár. Már több halat is sikerült fonom, aztán találtam egy hosszú hínármentes csíkot, a parttal párhuzamosan. Pont olyan széles volt, hogy ha jókor hagytam süllyedni a műcsalit, akkor utána kicsit gyorsabb tempóval, felemelt botspiccel utána ismét ráálljak a 20-50cm-es mélységre, ahol a hínár kezdődött. Talán a harmadik ilyen próbálkozásom volt, amikor hullás közben egyszer csak éreztem, hogy megy a zsinór. Sose fogtam még így halat, kanállal. Talán ez volt a negyedik csukám, és egyben a legkisebb is aznap. Aztán jött egy kis csend. Kitaláltam, hogy kell fogni egyet nagy gumival is, hiszen erre a célra vettem a botot. Akasztottam is a kapocsba a 15 centis Cannibal Shadet, az új Pike színben.

Ez ismét beütést hozott és talán a második dobásra ezen is meg volt a hal. Talán ennek a fogásnak örültem a legjobban. Durva volt, ahogy a brutális hátszélben közel száz métereket dobáltam. Utána még jött egy ismét kanálra. Régen nem zártam ilyen boldogan egy napot. Felszínközelben a hínarasban… Tiszta hülyeség.

#posztoljblogger

Fotó és szöveg: Fehér Boga Pál

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s