Ötven perc kánaán

Apával egy jó bányatavi csukázást terveztünk péntek délutánra. Negyed hat körülre értünk a tóhoz, kb. tizenöt perccel később pedig már az elsőket dobtuk.

Főleg a fényváltás körüli órákban bíztunk, de mivel az előrejelzés szerint hideg front volt várható azt gondoltuk, hogy már hamarabb elkezdenek enni a halak. Eredetileg, vontatással (sleppeléssel) szerettük volna elütni az időt a legjobbnak vélt időszakig, ugyanis mér többször előfordult velünk, hogy a sima dobálós technikával nem tudtunk kapást elérni, de vontatva egy-egy csukát el tudtunk ilyenkor is csípni (jellemzően a darabosabbakból). A pontyos kollégák viszont eléggé sokan voltak és szétszórtan is ültek így ezt a tervet fel kellett adnunk. Maradt a dobálás. A már sokszor bevált FT Cannibál, Real Eel és egyéb 12-16 centis csalikat szórtuk, de se egy óvatos koppintásunk, se kikövetésünk nem volt.

Közben elértünk a tó másik felébe, ahol nem nagyon szoktunk próbálkozni, mert legtöbbször két három órát tudunk, csak horgászni és nem nagyon jutunk el idáig. Már elmúlt hét óra is. Szétnyitottam a multis botom és feltettem a 20 cm hosszú Savage Gear Goby Shadet, – ha elkezdenek végre táplálkozni a krokik, le kell, hogy durrantsák a nagy csalit – gondoltam.

A kedvenc nagy csalim csukára.

A víz, mint a bányatavakban általában, kristálytiszta és még fény is volt bőven, ezért a Spotted Bullhead színt választottam. Vissza akartam fordulni, hogy a már bevált helyeken próbálkozzunk, ahol biztosabbnak éreztem a halfogást, de Apa javasolta, hogy inkább nézzük meg az ismeretlenebb részt ahol, csak egyszer-kétszer horgásztunk, de eddig nem adott halat. Beleegyeztem a dologba és tovább mentünk. Túl kellett csorognunk a jónak vélt helyen, mert elég erős szél fújt és dobálás közben folyamatosan hátramenetbe kapcsolt motorral lassítottam a sodródást és próbáltam a parttól megfelelő távolságban tartani a csónakot. Talán a másodikat ha dobtam, épp hátranyúltam a motorhoz, hogy igazítsak rajta mikor a süllyedő csalit végre lebombázta valami. Egy kézzel, derékből még kicsit ráfordulva megpróbáltam bevágni neki rendesen, de nem voltam benne biztos, hogy volt-e elég erő a bevágásba. Szerencsére igen, és rövid küzdelem után merítőben pihent egy csodaszép csukesz.

Nagyon rám fért már ez a szép csuka. Az elmúlt jó néhány pecán egyszerűen nem akart összejönni.

Nagyon örültünk neki, végre megvan az első. Egészséges jószág volt és a fotó után szépen el is tűnt a mélységben. Új erőre kaptunk és jól megdobáltuk a helyet, de több kapás már nem volt. Irány tovább mégiscsak jó lehet ez a rész. Úgy döntöttünk elmegyünk a tó végéig (addig már csak száz-százötven méter volt). A szél még mindig nem enyhült, így elmotoroztunk a megdobni kívánt szakasz túl felére és ahogy tol vissza minket a szél, végigdobjuk a partmenti sávot. Nem jutottunk el azonban a célig elsőre ugyanis a vontatott gumira egy újabb jelentkező érkezett. -Megvan- kiáltás mellett gyorsan leállítottam a motort és próbáltam a halat a csónakhoz húzni. Fantasztikus látvány ahogy küzdenek a mélységben és próbálnak szabadulni a horogtól. Apa ennek is alátolta a nagy merítőt, – Ez az megvan a második is!-.

Csodaszép mintájú csuka
Spotted Bullhead az egyik legjobb szín tiszta vízben.

Horogszabadítás után ez a példány is szépen elúszott és most már tényleg beálltunk a kívánt pozícióba. Erősen kezdett fogyni a fény, ezért váltottam egy élénkebb színre. Újabb tíz perc ha eltelt, és a folyamatosan tekert guminak egyszer csak megszűnt az ellenállása. Azonnal bevágtam neki és karikába is hajlott a bot, de néhány rúgás után megkönnyebbült a felszerelés, – Neeeeee!, elment. Pedig ez nagyon jó hal volt-. Nagyon csalódott voltam, a korábbi két szép csuka ellenére is, mert úgy éreztem ez valami igazán nagy egyed lehetett.

Nagyon komoly harapásnyomok voltak a csalin

A horog nem jött ki a csaliból. Valószínűleg így, hogy megtolta a csalit nem volt elég erő a bevágásba ezért nem akadt jól. Úgyanis az ilyen csaliknál, bár legtöbbször hasi hármashoroggal szerelem és nem kell kemény csontos részt átütni, de ha nincs elég erő a bevágásban, akkor nem mozdul meg a csali a fogak szorításában és nem akadnak meg a horgok. Kifejezetten igaz ez a nagy halaknál. Közben tolt minket tovább a szél és lecsúsztunk a kapás helyéről. Visszadobtam még párat arra a helyre, ahol nagyjából a kapás lehetett, de nem vert rá még egyszer. Apának, ez már elég meggyőző volt, hogy végre ő is feltegyen egy nagy csalit. Ebből a színből csak ez az egy volt megszerelve, úgyhogy odaadtam neki az enyémet én meg gondoltam húzok egy merészet, és felteszem a nagyágyút. A huszonötös Green Silver Hering Shadet, hátha… Még mindig úgy éreztem, hogy nagyon jó halam ment el,- menjünk visszább és dobjunk még párat, hátha nem szúrtam meg igazán-. -Valahol itt állhatunk a villanyoszlop vonalánál- hosszan eldobtam a parttal párhuzamosan és elkezdtem folyamatosan tekerni az orsót. Baaaaam!!!!! Elemi erejű kapás érkezett és másodszorra már nem hibáztam. Csípőből odavertem, ahogy csak a csövön kifért- Megan Api-. Keményen védekezett a hal, nem akart feljönni a mélyből, de a horog jól akadt és a 150g-os XLNT3-nak nem tudott ő se sokáig ellenállni, csakhamar Ő is a merítőbe találta magát. Remegett a lábam. Nem volt ugyan akkora a szörny mint gondoltam, de eddigi legnagyobb multis csukám pihent a merítőben. Nagyon boldog voltam. Sikerült másodszorra is kapásra bírni és megfogni, ráadásul a nagy Heringgel. Sokat használok 20 centis gumihalakat és mindig extra élményt nyújt, ha nagy csalival tudok csukát fogni, de ez nekem is nagynak számít.

Baaaaam!! a 25-ös Hering beadta. Hihetetlen!!

Szépen vissza helyeztem az éltető közegbe, és mér úszott is le a sötét mélységbe. Még mindig remegett kicsit a lábam az adrenalintól. Dobáltunk még egy keveset, de a nagy viharfelhők miatt egy jó húsz- harminc perccel hamarabb lett sötét és több kapásunk már nem volt. El is indultunk kikötni, mert erősen villámlott már az ég alja. Apikának most nem jött össze a halfogás, de az elmúlt alkalmakkor ő brillírozott.

Nagyon éhes lehetett

Az első képet 19:47 órakor csináltuk az utolsónál pedig fél kilencet mutatott az óra. Nem mindennapi élmény volt ilyen rövid időn belül három ilyen szép csukát fogni. Főleg nyáron, mikor ha 3-4 csukázásból egy szebb csukeszt ki tudok piszkálni valahogy, már örülök. Azt hiszem örök emlék marad ez a nap, főleg az utolsó hal igazán kalandos megfogása.

Köszönöm Marcsó Zolinak, hogy megírhattam ezt a kis beszámolót az oldalán, máskor is szívesen tollat ragadok majd.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s